Lassan hét éve élek Németországban. Tizenkilenc éves fejjel, az érettségi után vágtam neki három bőrönddel, és tele álmokkal. Az eredeti terv szerint rögtön egyetemre mentem volna, újságírást tanulni, és megszerezni a diplomát, ami a család szerint lényeges, majd megváltani a világot.
Végül az élet kissé keresztbe tett, és egy szakmát végeztem el, az úgynevezett hotelszak(nőt)embert, értsd profi vendéglátós lettem. Itt kinn ebből meg lehet élni, és egyenes út vezet felfelé a ranglétrán, csak egy baj van, hogy rájöttem, gyűlölöm ezt csinálni.